Nézzük
a botokat...
A horgászbot sokfunkciós szerszám: segítségével juttatjuk a csalit
a kiszemelt helyre, jelezheti a kapást, lehetővé teszi a bevágást,
a hal fárasztását, kiemelését, hálóba vezetését. Ezeken felül egy
márkás bot sokunknak jelent esztétikai élményt, birtoklása szinte
rangot, nem beszélve az átlagnál nagyobb „tudásáról" s az egyre
gyakoribb, többéves, nemritkán időkorlát nélküli garanciáról.
Milelőtt a kimondottan pergetésre alkalmas botok tulajdonságairól
beszélnénk, néhány általános szempontot érdemes átnézni. Először is
a bot ára az, amit min-denki figyelembe vesz. Az ár általában három
tényezőből tevődik össze. Az anyag, a kivitel mellett nem kís súllyal
esik latba a MÁRKA. A nevet többnyire a kedvező használati tulajdonság,
a megbízhatóság, a tartósság alapozza meg. tehát amit a
márkáért fizetünk, azzal lehet, hogy a következő bot árát spóroljuk
meg. A bot árával szoros összefügg ésben van az anyaga. A választék
a műgyantába ágyazott üvegszáltól kezdve fantasztikusan nagy, hiszen
az űrhajózásban ki-fejlesztett anyagok leggyorsabhan a horgászcikkiparban
tűnnek fel.
A botválasztásnál ne feledjük, pergetni akarunk vele! Feltehetően
azt már tudjuk, mit akarunk fogni, hosszú könnyű bottal pergethetünk
sügérre, domira, még süllőre is, de harcsára komolyabb szerszámra
lesz szükség. Előre el kell dönteni milyen zsinórt fogunk használni.
A hagyományos monofil zsinór tetemes nyúlása keményebb, míg a bivalyerős
fonott zsinórok a szinte nulla nyúlásukkal lágyabb botot igényelnek.
Hasonló a helyzet, ha valaki a hazai hagyományokkal ellentétben a
multiplikátor orsó előnyeit akarja kihasználni. Itt más a dobástechnika,
ezért kell a lágyabb bot. Szinte kézenfekvő lenne a multi házassága
a fonott zsinórral, sajnos, komoly „hozomány" kellene hozzá,
mivel mindkettő ára igen magas. Nem akarok állást foglalni a teleszkópos
kontra kétrészes bot vitában, azonban néhány
megfontolandó szempontot felsorolnék. A teleszkópbot hívei elsősorban
az egyszerűbb szállítást írják a javára, valamint az ebből következő
lényegesebb hosszúságot. Ezzel szemben az összerakható bot gyűrűi
kedvezőbb elosztásúak lehetnek, s a kevesebb toldás miatt kisebb a
súlya. A különbségek nem olyan nagyok, hogy ne dönthetne bárki is
tetszése szerint akármelyik mellett. Ha a fentieket meghánytuk-vetettük,
s döntöttünk, ne fussunk a boltba, mert előbb még a mit és hogyan
kérdésre kell válaszolni! Nem mindegy, milyen halra akarunk pergetni,
de legalább ilyen fontos a módszer, a csali kérdése is. Látszólag
a kiszemelt hal fajtája a mérvadó, ám pergetésnél a dobás jelenti
a nagyobb igénybevételt, tehát meghatározó a használni kívánt csali
nagysága. Ehhez igazítjuk a bot dobósúlyát, s a módszerhez a bot hosszát.
Durván két csoportra oszthatjuk a pergetömódszereket. A klasszikus
pergetés az egyik, itt a támolygó körforgóvillantókat, pilkereket,
wobblereket vetjük be, míg a másik a mártogatás, tapogatás, twiszterezés,
többnyire lágy műanyag csalikkal, műlegyekkel vagy hallal, halszelettel,
gilisztával. Az előbbihez rövidebb, 2,70-3.00 méteres, míg a másodikhoz
hosszabb. 3-3,60 méteres botokat használunk. A dobósúly és a hossz
mellett a bot harmadik igen fontos jellemzője az akciója. Ha a botot
vízszintesen tartjuk, és súlyt akasztunk a végére, az anyagától, szerkezetétől,
méretétől függően görbül meg. Lágy botról beszélünk ha az egész hosszában
hajlik s ha csak a vége hajlik meg akkor gerinces kemény botról. A
kettő között teljes a skála. Az eligazodás érdekébe a gyárak számozással
vagy betűjellel, esetleg MEDIUM, PARABOLA stb. jelzéssel különböztetik
meg a botok akcióját.
Merev, gerinces, kemény A jelű vagy
4,5-5 számú
Középmerev B jelű vagy 3,5-4 számú
Középlágy C jelű vagy 2,5-3 számú
Lágy akciójú D jelű vagy 1,5-2 számú
Miért fontos ez? Gondoljuk el, hogy a csuka csontos pofájába a horgot
nehéz belehúzni puha, lágy bottal, ide „derekasabb" bot kell.
Viszont a villantó, a műcsali
mozgását, rezgését lágyabb bot közvetíti kellően. Pontos dobáshoz
a keményebb, merev bot a jobb, könnyebb fárasztás közben a halat vezetni,
de a lágyabb jobban parírozza a hal rúgásait, szinte magától fárasztja
a halat. Láthatjuk, hogy a botnak mennyi egymásnak ellentmondó tulajdonsággal
kellene rendelkeznie.
Néhány szó a dobósúlyról, amely jelzi, hogy milyen súlyú csali dobható.
De azt azért nem jelenti, hogy maximális távolság-ra! Ha egy 50 gramm
dobósúlyú bottal maximális távolságra pró-bálunk dobni 50 gramm súlyú
csa-lit, majdnem biztos a bottörés! Általában akkor járunk jól, ha
a boton feltüntetett érték 30-50 száza tékát terheljük. Ne feledjük,
hogy a pergetés során a sok dobás igen erősen fárasztja botunk anyagát.
Hogy ez nagyon általános? Sajnos, azt nem tudom kijelenteni, hogy
ezt vagy azt a botot vegyék! Mégis, hogy valami támpontunk legyen,
a svéd ABU gyár osztályozását tartom egyszerűnek. A halakat nagyságuk
szerint négy osztályba sorolták, s ezekhez az osztályokhoz ajánlanak
botot, orsót,
zsinórt, csalit. Konkrétan lásd táblázatban.
a
pergetés |
halsúly
|
bothossz |
bot
dobósúly |
csalisúly |
monofil
zsinór |
könnyű
pergetés |
1
kg-ig |
1,80-2,70 |
5-30g |
2-15g |
0,15-0,30 |
közepes
pergetés |
2,5-3kg-ig |
2,10-3,30 |
15-50g |
10-30g |
0,25-0,40 |
középnehéz
pergetés |
30
kg-ig |
2,40-3,00 |
40-100g |
18-60g |
0,30-0,45 |
nehéz
pergetés |
30
kg-tól |
2,40-2,70 |
30-150g |
60g-tól |
0,50-zől |
A bot nyeléről, orsótartójáról a nagyon fontos gyűrűkről sem szabad
megfeledkezni. A jó nyél sem túl vastag, sem túl vékony, nem csúszik,
kellemes tapintású. Lényeges az orsótartó helye, ez határozza meg
a bot egyensúlyát. Nem árt, ha a megbízható orsórögzítő nem fémből
készül, mert egy téli túra alkalmával bizony ráfagyhat az ember keze.
S végül a gyűrűk! A legjobb tulajdonságú a szlíciumkarbid (SIC), vagy
az alumíniium-oxid betétes. De ezek sem örök életű-ek, tehát figyelni
kel, hogy nem rágódott-e a felülete, esetleg nem repedt-e a betét.
mert Murphy szerint a legrosszabb időben valószínű a zsinórszakadás.
Saját botjaim:
2,75 m, 15-40g dobósúly, 185 g, medium akció.
3,36 m, 60 g dobósúly, 285 g, parabola akció, revolver
nyél
3,05 m, 50-160 g dobósúly
3,35 m, 20-50g dobósúly
|