Pergetés villantóval.
A a csuka támadásai során elõnyben részesíti a forgolódó-vergõdõ, tehát a mozgásában korlátozott kishalat, mivel nem éppen „üldözõ" alkat, mint például a balin. A támolygó villantók fogósságát a csukának éppen ez a tulajdonsága teszi érthetõvé. A villantót sohase vontasuk gyorsan, hanem amennyire lassan csak lehet ahhoz, hogy a kívánt szintet a mûcsalival tartani tudjuk. A süllõzésnél már megismert módon, a vélt
csukatanyákat is legyezõ alakban horgásszuk le. Bedobásás után villantónkat „hulló falevélként" a kívánt mélységbe süllyeszthetjük. Hogy ez a manõver sikerüljön, az elsõ néhány próbadobás során meg kell ismertünk az aljnövényzet, illetve egyéb akadók elhelyezkedését. A késõbbiek során arra is rájövünk, milyen mélységben les a csuka. Mindezek megismerését feltételezve kezdjük meg a bevontatást. Ha a süllõzésnéi szükséges volt begyakorolnunk a változatos ütemû csali-mozgatást, fokozottabban áll ez a mohóisága ellenére nagyon is rafinált és lusta csukára. Ami számára gyanús, azt követí ugyan, érdeklõdik iránta, de a kívánt rávágás bizony elmarad. Tehát lassabban, kis kivárásokkal kell süllyeszteni a villantót, majd valamivel élénkebben vontatni, és így tovább. Ez a jó ütem. Sokszor azonban még e leírt „taktika" esetében is csak követi a csuka a kiszemelt prédát, aztán fordul egyet és egy nagy burványban lustán eltûnik.
Legendás villantók csukára: Abu Toby, Abu Atom, Heintz, Mepps, Orkla,

Pergetés wobblerrel
A csuka vízközt járó hal, ezért a keresésére elsõsorban az úszó helyzetbõl bevontatásra mérsékelten vagy közepesen mélyretörõ wobblereket használunk. Ezek a wobblerek általában elakadhatatlanok, legfeljebb a túlzottan felnövõ vízinövényzet foghatja meg õket, azt pedig az erõsebb csukázó zsineggel „kitermelhetjük". Ha megtaláltuk a csukák mélységi vonalát, legcélszerûbben a CDJ típusú wobblerrel tudjuk a krokodilpofájúakat elkapni. Nekem elsõsorbam a CDJ 11 változat mindenféle színben bejött (S, GFR, CLN, PRT, SSH). Ha mélyebb kõrézsûn vagy mederesésben sejtjük a ragadozót, jöhetnek a mélyjáratú SRW-9 SD, SR-7 S vagy a különféle FatRap wobblerek, illetve az állítható terelõlemezû ABU HI-LO-k. A csuka kapása egyébként a wobblereken, miként a támolygó és a körforgó villantókon is, általában éles ütés, s csak ritkán „felmosórongyszerû" ránehezedés, ami inkább a süllõre jellemzõ. Én általában, ellentétben a közvéleménnyel, nem használok drótelõkét csukapergetés közben. Szerintem akadályozza a megfelelõ mozgását a mûcsalinak. Nem mondom volt már rá példa, hogy így elvesztettem egy pár wobblert.

Általánosságban
A mûcsalik közül azok válnak he a legjobban, amelyek az álló- vagy lassan folydogáló vizekben mozgó apró halak színét és mozgását élethûen utánozzák. A jó csukázó mûcsalinak akkor is jól kell mûködnie, ha egészen lassan vontatjuk. A világos színûek közül csak a tompán fénylõ ezüstös színûek használhatók, de lehetõleg ezeket is tarkítsuk más színekkel. Általában a sárgás, zöldes, vöröses színûek a legjobbak, mert ezek a compóra, a sügérre, a kárászra, valamint a vörösszárnyú keszegre emlékeztetik a csukát.Akár partról, akár csónakból horgászunk, a horgászhelyet a legnagyobb óvatossággal közelítsük rneg. A felszerelést ne a vízparton állítsuk össze. Még a horgász vízre vetõdõ árnyéka is elriaszthatja a közelben lapuló csukát! Különösen a vízparton legyünk óvatosak. A víz nem mindenütt közelíthetõ meg. A nádas, a sûrû bokrok miatt sokszor csak néhány méteres nyílás vezet a vízig. A csuka gyakran néhány méternyire leselkedik a part szélétõl. Vigyázzunk, nehogy lépteink nyomán ropogjon a kavics. A kövezéseken is nagy gonddal kell ügyelni a zajtalan közlekedésre. Könnyen megbillenhet egy-egy kõ s az egymáshoz verõdõ kövek zaja minden halat elriaszt a környékrõl. Lehetõleg gumitalpú cipõben pergessünk, a késõ õszi hónapokban gumicsizmában. A csónakban is kerüljünk el minden felesleges zajt. Ne dobogjunk, az evezõk ne verõdjenek a csónakhoz, lehorgonyzáskor ne rögzítsük a karókat túlzott lendülettel a vízfenékhez, nehogy az okozott robaj a vízre is átterjedjen. Fontos szempont a mûcsali helyes kiválasztása is. Olyan vízen, ahol ritkán pergetnek, a csuka szinte válogatás nélkül rávág bármilyen villantóra, amelyet elhúznak elõtte. Ahol azonban sokan próbálkoznak, elõfordul, hogy csak egy bizonyos típusra van kapás. Ha tehát egy jó csukás vízen eredménytelen a pergetés, nem biztos, hogy nincs csuka a környéken. Lehet, hogy a villantó nem megfelelõ. Ezért a mûcsalit cserélgetni kell. Ha mûcsalikészletünk csõdöt mond, próbálkozzunk propellerrel pergetett kishallal. Ha ez sem jár eredménnyel, más módszerre kell áttérni.
Horgászhely sokféIe van. Járjunk végig pergetõkészségünkkel néhány tipikus csukázóhelyet, s tekintsük át, hogy a különbözõ helyeken milyen sorrendben, milyen dobásokkal érdemes végigtapogatni a jónak ígérkezõ helyeket.