Teste vaskos, terjedelmes farokrésszel, amely erõssen lapított. Feje széles és lapos. Szájában kefefogazat van. Felsõ állkapcsán 2, az alsón 4 bajuszszál található. Feje, háta szürkésbarna. Oldala világosabb szürkésbarna, márványos foltokkal. A hát, a mell, a has és farokúszó sötétszürke. Akad barnás, zöldes-sárga színváltozata is. Hazai folyó és nagy állóvizekben egyaránt elõfordul. Kedveli az iszapos aljzatot, a parti szakaszt, ahol vizinövényeket, úszó nádszigeteket, vizbe dõlt fákat, ágasbogas gyökereket talál magának
fekvõhelyként. Éjjeli életmódot folytat, nappal ritkán hagyja el rejtekhelyét: a meder gödreit, az alámosott partrészeket, a víz alatti tuskókat. Táplálékát néhány példányból álló, kisebb csapatokban keresi. Az öreg harcsák magányosan vadásznak. Nagyobb csapatokat csak télen alkot, amikor a környék minden kisebb-nagyobb harcsája összegyûlik egy egy alkalmas vermelõ helyre. Áprilisban az ivarérett példányok megkezdik vándorlásukat a megszokott ívóhelyekre. Nálunk a tejesek általában 4, az ikrások 5 éves korukban ivarérettek. (Tõlünk északabbra az ivarérettség eléréséhez 1-2 évvel hosszabb idõszak szükséges.) Ebben az idõben a nemek jól megkülönböztethetõk egymástól. A hímek állkapcsa szögletes, a végbélnyílásuk fölötti ivari szemölcs hegyes, míg az ikrásoknál kerek vége. Bizonyos eltéréseket a színezet is mutat, a hímek márványzata élénkebb és a hasra is kiterjed. A hímek mellúszójának elsõ sugara jellegzetes S-alakú.
Tavasszal a vizek felmelegedése idején a hím megkezdi az ívóaljzat, a leendõ fészek tisztítását. Ez lehet víz alatti növényzet, áradáskor víz alá került bokor vagy fûzfa gyökérzete. Tavakban a nád szegély alá sekély gödröt ás, amelybe belóg a nád gyökérzete. Május végén, júniusban történik meg az ívás, tartósan 20 °C fölötti vízhõmérsékletnél. A testtömeg-kg-onként lerakott ikra 20-30 ezer db között változik. A lerakáskor 2 mm-es átmérõjû ikraszemek 3-4 mm-re
duzzadnak. A fészket a hím õrzi, amely igyekszik minden ellenséget távol tartani és farkának állandó mozgatásával biztosítani az ikra fejlõdéséhez szükséges, oxigéndús környezetet. A keléshez kb. 3 nap (60 napfok) szükséges.
A hím harcsa akkor hagyja abba a fészek õrzését, amikor a lárvák aktívabban kezdenek úszni (kb. 3--4 nappal a kelés után). Ebben az idõben a kisharcsák a fészek legsötétebb részeiben gyûlnek össze és ott farkuk együttes, ütemszerû csapkodásával keltenek állandó, friss vízáramlást.

Élményekben gazdag horgászmódszere a kuttyogatás ! Csalizásra alkalmas: a lótetû, béka, giliszta, nadály, élõ kishal, stb.