December elsõ napján érkeztünk a hortobágyi halas tavak egyikéhez. A reggel igen hideg volt, enyhe fagy stb. Ráadásul a kocsiban a fütés is megfázott így nem adott meleget. Reménykedtünk, hogy nem lesz befagyva a közel 4 hektáros tó amit már nem nagyon használ a Halgazdaság. A partra érve megdöbbenten láttuk, hogy a csónakok alatt be van fagyva a víz. Ha már itt vagyunk csak nézzük meg a tavat. Bepakoltunk és irány a belsõ tó. A sûrû nádasok között édesapám egy evezõvel
próbálta a jeget feltörn., Sikerrel is járt hiszen a jég még csak alig volt fél centis.
Ahogy kiértünk a tóra hatalmas lelkesedéssel fogadtuk, hogy egy deka jég sincs a nyílt vizen. Persze a csatornában a szükösség miatt volt befagyva. Jó hogy hallgattunk a nálunk idõsebb nagy pecásra (édesapám): " Nézzük meg a tavat szerintem a nyílt vizen nincs még jég" És igaza lett. Gyorsan még a csónakban, az evezéssel nem foglalkozva, szereltünk. A fater egy CDJ 11 SSH jelû Rapcsit
füzött fel a szerelésére. Elõ dobása során egy kilós körüli csukát vontatott a csónakba. Ha így haladunk szép napunk lesz, gondoltuk. Kipakoltuk a stégre a kaját és a többi felesleges lomot és már indultunk is pergetni. A fater kint a stégen próbált pontyozni, mi meg csukára pergettünk. Az idõ
az feletébb csodálatos volt, egy kicsi hideg meg szélcsend,
a nap is sütött egy kevesett úgyhogy jól indult a nap.
Dobálás közben észrevettük, hogy a spiccgyûrû kezd
jegesedni, de ez a probléma csak a reggeli órákban jelentett
kellemetlenséget. Ahogy jobban sütött a napocska úgy
kezdtünk mi is egy kicsit felmelegedni. Délelõtt egyetlen egy
kapásunk sem volt. Olyan 11 óra magasságában kiültünk a
fater mellé reggelizni. A jó öreg zsiros deszka hagymával.
Majd egy liter forró tea a termoszból és irány vissza a
csónakba. Teltek-múltak az órák de semmi nem jött felénk.
A reggeli körforgóról átváltottam az ABU Toby támolygó
kanál 28 g-os változatára. Egy tucat dobálás után valami
olyat éreztem mintha megütötte volna, vagy megtolta volna
valami a mûcsalit. Bevágtam, éreztem hogy megakad de
mozdulni nem akaródzott. Azt hittem leakadtam amikor elindult felém. Gyorsan betekertem a kint maradt zsinórt, hogy újra felvegyem vele a kontaktust. Éreztem hogy ez nem csuka. Karesz már készen állt az esetleges kiemelésre. Tíz perces fárasztás után megmutatta magát a haresz.
Szerencsém volt jól ült a horog a szájában és már tudtam, hogy a csónakban fog
kikötni. Karesz professzionálisan egy kesztyûvel kikapta a halat a vízbõl.
Az adrenalin ugye az egekben, le kellett ülnöm egy kicsit megemészteni az elmúlt pár percet. A faternek, nameg Karesznek sem kellett több.
Vérszemet kaptak. "Tamás gyere ki ügyelj a ponytyos
cuccokra, most mi megyünk pergetni" Kérésének eleget
téve kiültem a stégre. Halamat biztonságosan kipányváztam
a stég alá és hozzáfogtam ebédelni. Nyugodtam megettem
amit édesanyám a tarisznyába pakolt és figyeltem a
készségeket. Egy kicsit elmosolyodtam amikor láttam, hogy
a két vérbeli horgász a tett színhelyén azt csinája mint a
bolond. Mûcsalit le, újatt fel, mûcsalit le, újatt fel.
Szerintem a ládában lévõ összes csali úszott egyet a tóban. Sajna nem sikerült fogniuk egy árva öngyilkos halacskát sem. Délután még visszamentem a csónakba pergetni de már semmit nem akasztottunk. Így pakolás után kieveztünk a csatornán ami az egész napos pihentetés következtében újra befagyott. De a jégtörés nagymestere ismét kitett önmagáért. Egy óra múlva már regéltem otthon az aznapi élményeket. Mivel elég késõ volt nem kezdtem a halpuculáshoz és a trófea kikészítéséhez. Ez másnapra maradt. Ez volt az idei év útolsó pecája.

Eredmény: 11,3kg folyami harcsa (1.kép & 2,kép)

Felszerelés:
Bot: ABU Black Max, 3,36m, 60g dobósúly, revolver nyél
Orsó: ABU Black Max 3 cspágyas multi
Zsinór: Dynemax 0,16-os fonott

Farek