Egy
szombat délutáni nap volt. Elhatároztuk, hogy ebben a nedves lucskos
időben kinézünk a Keleti -re. Négyen indultunk, Karesz, a bátyám, a
fater meg én. A szokásos csapat plussz a bratyesz. Már gondok akadtak
a kimenetelnél is. Szegény trabi alig tudott az úton maradni annyira
sáros volt minden. Négy ember meg a tetőcsomagtartón a csónak....nem
lehetett egy leányálom a kocsinak. Délután 1 órára érkeztünk a kiszemelt
részre. Vízretettük a csónakot majd felszereltük a botokat. Én balinolmos-legyes
csalit
kötöttem föl, hátha elkapunk egy csapat balkót. Már két órára feleveztünk
(mindig így csináljuk, először evezés majd szépen csorogva pergetés)a
híd lábáig. Evezőket be, csalikat ki. Dobáltunk rendesen de csak nem
akart jönni az első. A víz feletébb zavaros és sárga volt. Csalicsere,
körforgó fel irány a víz. Déután teljesen visszaértünk a csónak vízrebocsájtásának
helyszínére. Mit csináljunk pergetni nem sok értelme van ebben a latyakban,
kiültünk úszózni. Kishalat még ilyenkor sem volt kunsz fogni. Egy ki
beetetés és már jöttek is a vörösök, meg a snecik. Gyorsan szereltem
egy 3,36m hosszú ABU botot, Shimano orsó, 0,30 monofil zsinór, 30g-os
úszó, szivarólom, 2/0-ás süllőző horog. Ja és egy sneci. Mehet a vízbe.
Közben a faterék tűzet gyújtottak mert már érezhető volt a délutáni
hirtelen lehűlés. Még kb két órát pecáltunk de sajna ez a mai nap betli
volt. Nembaj, kárpótolt a jó levegő meg a csónakázás :-) |
...a délutánl ilyennek indult |
bevetésen az Ultegra |
a faterék is alig láttak evezni |
Keleti főcsatorna 2002.10.25. |