Teste közepesen magas, a fej viszonylag nagy. Nagy méretû ragadozószája a szem hátsó szélének vonalán túl ér. Pikkelyei aprók, a fej egy részét és a kopoltyúfedõket is beborítják. Az oldalvonal mentén a pikkelyek száma 57-68, az oldalvonal fölött 7-8, alatta 17-20 pikkelysor található. Hátúszójának alapja hosszú, maga az úszó jellegzetesen összetett; egy elülsõ kemény, tüskés és egy lágy hátsó részbõl áll. A két részt csak egy alacsony hártya köti össze. Nagy farokúszója csak enyhén bemetszett. E két úszó egyébként szürkés színezetû, míg a többi úszó sárga. A hasúszók közvetlenül a mellúszók alatt találhatók. Háta sötét zöldesbarna, oldalai a környezeti viszonyoktól függõen változó színezetûek, rendszerint olajzöldek, aranyos csillogással. A has sárgásfehér. Az ivadék oldalait egy szabálytalan fekete foltokból álló sáv díszíti, amely késõbb fokozatosan eltûnik. Tipikus élõhelyét a nem túl mély, jól felmelegedõ tavak és a lassú folyóvizek képezik. Fiatal korban kedveli a dús növényzetet, de a szaporodási idõszaktól eltekintve nincsenek különösebb környezeti igényei. A 30 °C-ot meghaladó hõmérsékletû vízben is jól érzi magát, kísérleti körülmények közt még az 1,5 mg/l értékre süllyedõ oxigéntartalmat is elviselte. Ivarérettségét hároméves korában éri el. Ívási ideje nálunk rendszerint májusban van. A tejes sekély vízû (30-130 cm), kemény aljzatú, védett helyen kezdi el fészkét építeni, mihelyt a víz 16 °C-ra melegszik fel. A fészek egy 60-90 cm-es átmérõjû gödör, amely legfeljebb arasznyi mélységû. Ennek elkészítése során a hím csak a talajt szórja ki, a gyökereket, keményebb növényi maradványokat a fészken belül hagyja. Az elkészült ívóhelyet ádázan védi minden betolakodóval szemben. A naphalhoz hasonlóan a pisztrángsügér is kolóniákban ívik, a fészkek egymáshoz közel helyezkednek el. 18-20 °C hõmérsékleten kezdõdik a nász. A nõstény ikráit több részletben rakja le, általában több fészket is végigjárva. Éppen ezért a fészkenkénti ikraszám igen változó. Egy-egy nõstény, testnagyságától függõen, 1000-10000 ikrát rak le. A kifejlett pisztrángsügérek 5-6 egyedbõl álló kis csapatokban keresik táplálékukat, reggel és este a víz felszínén, egyébként a mélyebb rétegekben és a fenéken. Az adott vízterület táplálékkészletéhez jól alkalmazkodnak, hol a gerinctelen fauna, hol a halivadék játszik fõszerepet. Kedvenc csemegéjüket képezik a békák, ebihalak és a nagyobb testû rákok is. Növekedési ütemét természetes vizeinkben eddig nem vizsgálták. Tájékoztató adatok szerint az 1. évben 10-15, a 2. évben 25-32, a 4. évben 28-40, az 5. évben pedig 38-50 cm hosszúságot ér el. Nálunk 2-3 kg-os, Észak-Amerikában egyes példányok 10 kg-os súlyt is elérnek.