Teste megnyúlt, rendkívül áramvonalas, oldalról enyhén lapított. A legnagyobb testmagasság ötször van meg a testhosszúságban. Szája nagy, a felsõ állkapocs a szem hátsó szegélyének vonaláig, vagy azon túl ér. A szájban - a nyelven is - hátrahajló, erõs ragadozó fogak vannak. Az úszók közepesen fejlettek, a farokúszó csak enyhén bemetszett. A pikkelyek aprók, erõsen ülnek a hal bõrében
Törzsszínezetnek a következõt lehet elfogadni: hátfele sötét olajbarna, jól kivehetõ, különbözõ nagyságú, részben kerek és néha udvaros szemfoltokkal, az oldal felsõ része világosodó, lassan szürkésbe vált, s az oldal alsó felén sárgás fehérbe, utóbb fehérbe megyen át; ameddig a hátszín világosodása tart, fekete szemfoltok - kisebbek-nagyobbak - tarkítják, míg végre az oldalvonal közelében belevegyülnek a piros szeplõk s az alsó fél felé gyõznek...a hátsörényúszó is fekete és kevés vörös pettyel van ékesítve... Néha az oldalakban lefelé karajos színmezõk alakulnak, melyek violás, kékes színben játszanak. Van fekete, szürke, aranyos, fehér, szénporos, kék szeplõs színváltozat, sokszor több ily változat egy vízben él, úgy, amint folyása árnyas, vagy verõfényes helyen halad, amilyen a víz kémiai tulajdonsága; annyi áll, hogy az árnyas helyek pisztrángja sötétebb, a verõfényes helyeké világosabb alapszínû; mindezeknek, különösen a szemfoltoknak és szeplõknek azonban olyan, bár leírhatatlan, de sajátságos jellemük van, hogy a gyakorlatlanabb szem is pisztrángot lát a pisztrángban. A sebes pisztráng tipikus élõhelyét a búvóhelyekben gazdag, tiszta vizû, hûvös hegyi patakok képezik. Igényeinek a 20 °C fölé ritkán melegedõ, legalább 8 mg/l oxigént tartalmazó vizek felelnek meg. A búvóhelyek száma jelentõs mértékben korlátozza az adott területen elõforduló pisztrángok számát. Kisebb öblökben, padmalyok alatt, nagyobb kövek mögött les mozdulatlanul áldozatára, melyet villámgyorsan ragad meg, majd visszatér eredeti helyére. Rosszabb vándorlásra - az ívási idõszaktól eltekintve - csak éjjel vállalkozik. Általában mindent elfogyaszt, amit a táplálékban egyébként szegény vizek felkínálnak. Növekedése a környezeti viszonyoktól, a rendelkezésre álló táplálék mennyiségétõl függõen vízterületenként erõsen változó. Éppen ezért növekedési ütemét még tájékoztató jellegû adatokkal is nehéz jellemezni. Átlagos körülmények között az elsõ évben 10, a másodikban 15-20, a harmadik életévben 25 cm-es hosszúságot érhet el. Maximális testtömege hazánkban 2-3 kg lehet. A sebes pisztráng 3-4 év alatt éri el ivarérettségét. Az ívási idõszak hazánkban általában október végétõl december végéig tart. Egy-egy nõstény 200-1000 db ikrát érlel. A sárga ikraszemek 4-5 mm-es átmérõjûek, más halfajokéhoz képest tehát nagyok. A keléshez általában három hónapra van szükség (480-530 napfok). Az ikrából kibúvó lárvák 12-14 mm-es hosszúságúak, hatalmas szikzacskót hordanak, amely körülbelül három hétre biztosítja tápanyagszükségletüket. Ily módon vészelik át azt a kora tavaszi idõszakot, amikor a vizekben még nem áll rendelkezésre önálló táplálkozásukhoz a kellõ planktonmennyiség.