Hat-hét évvel ezelõtt fogtam egy 8kg-os csukát a Tisza tavon. Mivel ez akkor a legnagyobb fogott csukáim között volt, érthetõ, hogy meg akartam tartani a trófeáját. Körbetelefonáltam egy pár preparátort. Iszonyat milyen összegeket kértek volna el azért az egy fejért. Kutakodtam régi ujságok között nem-e találok valamit a házi kikészítésrõl. Sikerrel jártam és azóta saját magam készítem ki a falfejeket.
Elõsször is szükséges hozzá egy mûanyag vödör amibe belefér az adott hal feje. A vödörr aljára én egy tekercs szilviát (a háziasszonyok barátnõjét) összegyûrve teszek. Ez azért szükséges mert felszívja a kelettkezet nedvességet. Ezutám kb félig öntök bele konyhasót. Majd beleteszem a halfejet, és teljesen elborítom a sóval.
Másfél-két hét múlva leszedem róla a sót (én erre egy elhasznált fogkefét használok).
Alaposan víz segítségével megtisztítom a fejet. Ekkor már, szükséges azokat a beállításokat eszközölni amelyek végleges álapotba hozzák a trófeát. Én erre hurakapálcikát használok. Kifeszítem a fejet amennyire csak lehet és kipöckölöm a pálcikával. Miután eszközöltük ezeket a beállításokat, újabb két hétre visszakerül a sóba. A két hét letelte után úja megtisztítom, alaposan ne maradjon rajta fehér folt ( a só hatása). Ezután egy olyan helyet választok száradásra ahol elég levegõmozgás van. Jó huzatos helyre rakjuk. Két-három hét múlva már kész is a trófea. Teljesen kiszáradt. Még egy utolsó alkalommal megtisztítom és már csak a lakkozás marad hátra.
Ugyanezzel az eljárással készíthetünk ki teljes egész halat. A belsõségeket kidobáljuk, minden további eljárás azonban azonos.