Kérész (állat, Ephemera L.), az álrecésszárnyuak Ephemeridae-családjába tartozó állatnem, karcsu, nyulánk, lágybõrü testtel; összetett szemei nagyok, különösen pedig a himeké, amelyeknél majdnem az egész homlokot elfoglalják; csápjai meglehetõs hosszuak, ostorformák, elsõ szárnyai nagyok, háromszögletesek, a hátulsók kisebbek, kerekítettek; szájrészei csenevészek és a kifejlet rovar rövid életében semmi táplálékot sem vesz magához; a potroh végén három hosszu ízelt sörte emelkedik, a him utolsó elõtti potrohízén a kapcsolószerv nyugszik; a himek sokkal nagyobb tömegben jelennek meg, mint a nõstények; mindkét tenyészegyén nyári estéken hatalmas rajokban röpked a folyók partjain ide-oda, nappal a parti növényeken csendesen pihennek s a fajfentartásra vonatkozó ténykedésük befejezése után elpusztulnak. A nõstény petéit a vizbe bocsátja s a kifejlõdött, hosszukás, nyulánk testü lárvák, melyek testük két oldalán légcsõkopoltyukat, testük hátulsó végén három igen hosszu, sörteforma, tagolt nyujtványt viselnek, három évig fejlõdnek, igen falánkok, majd szabadon élnek, majd csöveket laknak, fejlõdésük utolsó elõtti szakában már rövid szárnyat viselnek, amely az utolsó vedlés után lesz tökéletes. Egyik-másik faj augusztus felé oly nagy tömgekben jelenik meg, hogy összefogdosva trágyául is alkalmazzák. Egyik legközönségesebb faj a közönséges K. (E. vulgata L.), amely 20 mm. hosszu és május hóban jelenik meg; farknyujtványai sárgásbarnák, sötéten gyûrüzöttek. Közeli rokona a Tiszavirág

Tiszavirág (állat, Palingenia longicauda Ol.), az álrecésszárnyú rovarok rendjébe, a kérészek családjába tartozó rovarfaj. Két pár szárnya egyenlõ alkotásu, hártyás, gyengén recézett, világos-barna szinü. Farksertéi nagyon hosszuak, fehérek. Hossza 20-25 mm.; mellsõ szárnya 24 mm., tehát egyike a legnagyobb kérészfajoknak. Déleurópai állat, mely hazánkban különösen a Tisza környékén él és elõidézõje a Tisza virágzásának (flos aquae). Kifejlõdve ugyanis csak néhány óráig élnek, mig t. i. a nõstények petéik lerakás által fajuk fenmaradását biztosítják. A petébõl kikelõ lárvák a vizben élnek vagy három évig, mialatt 20-szor is vedlenek. Az utolsó vedlés alkalmával valamely a vizbõl kiálló tárgyra, növényre kapaszkodnak fel és itt belõlük kibujik a kifejlõdött szárnyas rovar, mig a levedlett lárvaruhájuk visszahull a vizbe. Miután iyenkor millió és millió állat fejlõdik egy-egy éjjel ki, a vizeket roppant sok lárva, de meg elhalt állat is borítja. A viz felülete olyan, mintha apró fehér virággal lenne behintve. Innét mondják, hogy a «Tisza virágzik» és innét kapta az állat is a nevét. - T. botanikai értelemben a Tisza-mellékén néhol a sulyom neve.