| A 
          szivárványos pisztráng testalkata jól tükrözi 
          a vándorló életmódot, hasonló a sebes 
          pisztrángéhoz. Eltérést jelent, hogy a szivárványos 
          pisztráng teste oldalról kissé lapított, 
          tehát kevésbé hengeres, és feje a testhez 
          viszonyítva kisebb. A szájban található 
          fogak gyengébbek, mint a sebes pisztrángnál. Úszói 
          közül különösen a hát- és farokúszó 
          fejlett. Háta sötétszürke, oldala csillogó kékesszürke, 
          hasa fehér. Testének közepén egy szivárványosan 
          irizáló sáv húzódik, amely különösen 
          az ívási idõszakban válik rikítóvá.
 A sebes pisztrángtól eltérõen a testét 
          borító pettyek kisebbek, és mind barnák 
          vagy feketék. Pettyek találhatók a páratlan 
          úszókon, köztük a farokúszón is. 
          Ez az utóbbi bélyeg igen könnyen megkülönböztethetõvé 
          teszi egymástól a két pisztrángfajt a legváltozatosabb 
          környezetben is.
 A szivárványos pisztrángra is vonatkozik, hogy 
          színezetével élõhelyéhez nagyon jól 
          alkalmazkodik. Elsõsorban ennek tulajdonítható, 
          hogy számos színváltozatát új halfajként 
          írták le.
 Természetes körülmények között a szivárványos 
          pisztrángok kora tavaszi ívók.Az ívás 
          egyébként a többi pisztrángféléhez 
          hasonlóan történik. Kavicságyba ásott 
          gödrökbe kerül az ikra, elég mélyen ahhoz, 
          hogy más halfajok ne tudjanak benne kárt tenni. Leginkább 
          10-15 °C hõmérsékletû vízben ívik. 
          Egy-egy nõstény - testnagyságától 
          függõen - 500-2000 db 4-5 mm-es átmérõjû 
          ikrát rak. A keléshez a hõmérséklettõl 
          és a víz oxigéntartalmától függõen 
          32-36 nap (320-360 napfok) szükséges. A nagy mennyiségû 
          szikanyag biztosítja, hogy a kikelõ lárvák 
          csak hosszabb idõ elteltével és fokozatosan kénytelenek 
          átállni az önálló táplálkozásra.
 Az ivadék természetes körülmények között 
          tipikus planktonfogyasztó. A nagyobb példányok 
          gerinctelen szervezetekkel és halakkal táplálkoznak. 
          Jól tudnak alkalmazkodni a rendelkezésre álló 
          táplálékbázishoz.
 Növekedése a változatos életkörülmények 
          miatt vizenként igen eltérõ lehet. Nagy általánosságban 
          úgy jellemezhetõ, hogy a szivárványos pisztrángok 
          az elsõ évben 100 g, a másodikban 350 g, a harmadik 
          évben 1000 g körüli testtömeget érnek el. 
          Nálunk a hároméves példányok ivarérettek. 
          Leggyakrabban 5-6 kg-os maximális tömeget érnek el, 
          de az amerikai irodalom ennél jóval nagyobb példányokról 
          is beszámol.
 
           
            | Méretkorlátozás | 22 
                cm  |   
            | Tilalmi 
              idõ | - |    |