A szivárványos pisztráng testalkata jól tükrözi a vándorló életmódot, hasonló a sebes pisztrángéhoz. Eltérést jelent, hogy a szivárványos pisztráng teste oldalról kissé lapított, tehát kevésbé hengeres, és feje a testhez viszonyítva kisebb. A szájban található fogak gyengébbek, mint a sebes pisztrángnál. Úszói közül különösen a hát- és farokúszó fejlett.
Háta sötétszürke, oldala csillogó kékesszürke, hasa fehér. Testének közepén egy szivárványosan irizáló sáv húzódik, amely különösen az ívási idõszakban válik rikítóvá.
A sebes pisztrángtól eltérõen a testét borító pettyek kisebbek, és mind barnák vagy feketék. Pettyek találhatók a páratlan úszókon, köztük a farokúszón is. Ez az utóbbi bélyeg igen könnyen megkülönböztethetõvé teszi egymástól a két pisztrángfajt a legváltozatosabb környezetben is.
A szivárványos pisztrángra is vonatkozik, hogy színezetével élõhelyéhez nagyon jól alkalmazkodik. Elsõsorban ennek tulajdonítható, hogy számos színváltozatát új halfajként írták le.
Természetes körülmények között a szivárványos pisztrángok kora tavaszi ívók.Az ívás egyébként a többi pisztrángféléhez hasonlóan történik. Kavicságyba ásott gödrökbe kerül az ikra, elég mélyen ahhoz, hogy más halfajok ne tudjanak benne kárt tenni. Leginkább 10-15 °C hõmérsékletû vízben ívik. Egy-egy nõstény - testnagyságától függõen - 500-2000 db 4-5 mm-es átmérõjû ikrát rak. A keléshez a hõmérséklettõl és a víz oxigéntartalmától függõen 32-36 nap (320-360 napfok) szükséges. A nagy mennyiségû szikanyag biztosítja, hogy a kikelõ lárvák csak hosszabb idõ elteltével és fokozatosan kénytelenek átállni az önálló táplálkozásra.
Az ivadék természetes körülmények között tipikus planktonfogyasztó. A nagyobb példányok gerinctelen szervezetekkel és halakkal táplálkoznak. Jól tudnak alkalmazkodni a rendelkezésre álló táplálékbázishoz.
Növekedése a változatos életkörülmények miatt vizenként igen eltérõ lehet. Nagy általánosságban úgy jellemezhetõ, hogy a szivárványos pisztrángok az elsõ évben 100 g, a másodikban 350 g, a harmadik évben 1000 g körüli testtömeget érnek el. Nálunk a hároméves példányok ivarérettek. Leggyakrabban 5-6 kg-os maximális tömeget érnek el, de az amerikai irodalom ennél jóval nagyobb példányokról is beszámol.