
Ez a horgászmódszer eredményességében
gyakran felülmúlja a mûlegyezést, arról
nem is beszélve, hogy a sûrû növényzet
között egy rövid pergetõbottal jóval kevesebb
gondot jelent a dobás. A nagyobb pisztrángok rendszerint
e pergetett mûcsalinak esnek áldozatul.
A sebes folyásban, a tajtékzó zuhatagokban, nagyobb,
mélyebb vizekben, illetõleg akkor, amikor nincs légyjárás,
érdemes kis támolygó, még inkább
apró forgókanalas villantóval pisztrángozni.
A körforgó villantók közül legjobban beváltak
a legkisebb "Mepps-pergõk". A villantó színe,
ha átlátszó, tiszta a víz, ne legyen túl
csillogó, ilyenkor jobbak az aranysárgás-vörösrezes
vagy sötétebb színû kanalak! Eredményesek
a mûléggyel kombinált, kisebb villantók is.
Ha nagyon erõs a sodrás, és nem tudjuk a mûcsalit
kellõ mélységben vezetni, alkalmazzunk a villantó
elõtt ólomfejet vagy excentrikus ólmot.
A pergetéshez rövid, 1,95-2,10 m körüli dobóbotot,
0,18-0,20 mm-es jó minõségû zsinórt
és kis méretû peremorsót használjunk.
A pisztráng igen óvatos, félénk hal, az
eredményes pisztrángozás egyik alapfeltétele
tehát, hogy horgászhelyünk megközelítésében
és az ott-tartózkodás alatt zajtalanok, észrevétlenek
legyünk. A vízparton úgy helyezkedjünk el, hogy
árnyékunk még véletlenül se vetõdjön
vízre. Mivel a pisztráng a folyással szemben áll,
mi is ebben az irányban haladjunk, így egyre közelebb
juthatunk megfigyelt leshelyéhez.
Méretkorlátozás |
22
cm |
Tilalmi
idõ |
október
1.-december 31. |
|