Nagyon hideg reggelen érkeztünk a Tisza-tó-ra.(1.kép) A kocsiból alig akartunk kiszállni mivel fincsi meleg volt bent. Erõtt vettünk magunkon és kezdtünk cuccolni. Még szernecse, hogy hoztunk magunkkal szánkót, megpakoltuk és nekiindultunk a zord és jeges vidéknek. Olyan fél órai szánkózás után érkeztünk meg a kiszemelt helyre. Ma ismét hárman jöttünk, nekünk ez a megszokott. Édesapám, Karesz és én. Míg a fater próbált tûzet rakni addig mi fejszét és csákányt ragadva nekiláttunk léket vágni. A jég vastagsága elérte a 15-20 cm-t is.
Nehezen de vágtunk egy pár lyukat. Felcsaliztuk az
otthonról hozott kárászokat és beraktuk õket a lékbe.
Mi továbbmentünk, kevés volt a lék így még vágtunk
négyet. Most már hat lékrõl vártuk a halakat. Sikerült
a tûzet is meggyújtani és odakucorogtunk a tûz mellé.
Nagyon hideg volt, és kitartóan fújt a jeges szél.
Elérkezett a reggeli ideje. A kosárban minden meg volt
fagyva, csak a termosz tartotta még melegen a teát.
Bevágtuk a reggelinek szánt szalámis kenyeret és vártuk
a kapást. Tíz órakor a fater egyik úszója eltûnt. Nagy nyugalommal lépkedett a lék felé, mondván úgy is meglesz. Az elsõ hala egy másfeles csuka volt. Vágtunk gyorsan még egy nagyobb léket és kipányváztuk a halat. Gyerünk vissza a tûz mellé, csak ott lehet bírni. Ahogy visszaértünk Karesz úszója is eltünt. Õ már nem az a nyugodt természet, szaladt a botja felé. Megmarkolta, majd egy kis idõ után bevágott és érezte nem kis valakivel van dolga. Segítségére siettem. Láttam, hogy nagyon küzd vele, feljön-lemegy. Megragadtam a tarkójánál és kiemeltem a jégre. Egy kicsit elhültem mikor megláttam a nagyságát. Karesz adrenalin szintje az egekbe szökött. Mérés után kiderült a hal 7,8 kg volt. Karesz eddigi legnagyobb csukája.(2.kép) Óvatosan kipányváztuk és vérszemet kapva
vártuk a következõ kapást. Az idõ 11 óra. Még semmi nem
történt a nagy esemény óta. Hogy egy kicsit mozogjak
elmentem sétálni meg fotózni egyet. Sajnáltam a fotógépet
elõvenni de hála az égnek nem fagyott meg. Így sikerült
egy pár nagyon jó képet készítenem amit a fotógalériában
meg is lehet nézni. Ahogy visszaértem már volt egy újabb
hala a faternek, de az sem volt nagyobb másfél kilónál.
A felszereléseimet újracsaliztam, mivel már a kárászok is
majd megfagytak. Ebéd, és a forró tea után még kb. 2
óráig semmi nem történt, aztán Karesznak megint sikerült egy kapást kicsikarnia.
Most már nyugodtabban szaladt a készségéhez, már fogott egy kapitális csukát.
Ahogy odaért megmozdult a bot is, vitte a hal befelé. Bevágott egyet és már mutatta is a kiló körüli csukeszt. Ilyen nem lehet, hogy én semmit ne fogjak a mai
napon. Elmélkedtem, mit csinálhatok rosszul, de rájöttem a szernecse ma elkerül.
Újabb kapás a fater botján, újabb másfeles csuka. Az idõ már négy óra körül járt, kezdett sötétedni. Elkezdtünk pakolni itt már nem lesz több kapás a mai napon.
Szomorúan és nagyon átfázva pakoltam a botjaimat a szánkóra. Arra gondoltam, hogy legalább egy fecus jöhette volna egész nap. De nem baj mivel társam élete nagy csukáját megfogva boldog volt, és ebben én is részesültem egy kicsikét.
Hat órára már az autóba pakoltuk a felszereléseket. Fûtést beizzítva hazáig csemegéztünk a nagy csuka megfogásán. Ez is egy szép nap volt.

Eredmények: 8,8 kg; 1,4 kg; 1,3 kg; 2,1 kg; 1,9 kg-os csuka

Képek a nagy csukáról:

Farek