Tisza-tó
A Kiskörei-tározó (Tisza-tó) a Tisza folyó második vízlépcsője, egy mesterségesen létrehozott és működtetett rendszer, melyet 1973-ban helyeztek üzembe. A tározó területe 127 km2 , hosszúsága 27 km, a tározóban található szigetek összterülete 43,0 km2, a tározó meder közepes vízmélysége 1,3 m, maximális vízmélysége 17,0 m. A Tisza hossza a tározóban 33,6 km. A tározó víztere nem összefüggő, öt medencére különíthető el. Ezek a Tisza vízfolyásával szembe (felfelé) haladva, az Abádszalóki-medence, a Sarudi-medence, a Poroszlói-medence, a Valki-medence és a Tiszafüredi böge vagy medence.

Kisköre-tározó és környéke

A Kiskörei Vízlépcsőt, már közvetlen a védtöltés mellett, települések, nagy kiterjedésű mezogazdasági területek és kisebb nagyobb foltokban ültetett erdők veszik körül.

A tározó növényzete

Az elmúlt 28 év alatt a Kiskörei Vízlépcső és Tározó edényes flórája átalakult. Ez a folyamat napjainkaban is tart. A tározó területén található magasabbrendű fás- és lágyszárú növényfajok száma már megközelíti a százat. Ennek a folyamatnak részét képezi az is, hogy a növényzet területi aránya évről-évre növekszik, így pl. a vízi- és mocsári növényzet egyre nagyobb területeket hódít el a nyílt vízfelület rovására. A növekedés mértéke eltér a különböző medencékben, jelezve, hogy a tározóban jelentősen eltérő élettájak alakultak ki. Növényökológiai vizsgálatok alapján, összesen 14 jellemző növénytársulást és ezeknek több mint 30 különböző szintű cönotaxonómiai egységei különíthetők el a területen. Ezeknek a társulásoknak területi részesedése napjainkra elérte 68 km2-t, ami annyit jelent, hogy mára a tározó 53.9 %-át borítja magasabbrendű növényzet. Ebből az erdőtársulások , telepített erdők és újulatok 23.34 km2-t, a mocsárréti növénytársulások 0.95 km2-t, vízinövény társulások 22.03 km2-t és a mocsári növénytársulások 23.34 km2-t foglalnak el. A tározó uralkodó vízinövénytársulása a rucaöröm-sulyomhínár. Ennek a társulásnak (asszociációnak) jellemző faja a sulyom (Trapa natans L.). Ez az asszociáció -és ennek szubasszociációi- szinte mindenütt elofordul a tározóban. Területi növekedése évről-évre szembetűnő. Napjainkra ez az érték elérte a 16.27 km2 -t, ami a tározó összterületének (127 km2) több mint 12%-a.ű Mocsári növénytársulások közül a keskenylevelű gyékényes (Scirpo-Phragmitetum typhetosum angustifoliae) az uralkodó. Nem ritka, hogy egyveretű állományai akár több km2-i területet is elfoglalnak.

Abádszalóki-medence

Az Abádszalóki-öbölben a vízi- és mocsári növényzet térhódítása a többi medencéhez képest a legcsekélyebb. Az öbölre a nagykiterjedésű nyílt vízfelület a jellemző. Nagyobb vízi- és mocsári növényállományok csak I., II., III. és IV. öblítocsatornák környékén és a Telekháti rész partszegélyi régiója mentén alakultak ki. A terület D-K-i és D-Ny-i része szinte vízinövényzet mentes, csak kisebb polikormon foltok, mint pl a hínáros békaszolohínár (Myriophyllo-Potamogetum potamogetosum perfoliati), jelzik jelenlétüket. A medence hullámveréstől védettebb öbleiben szinte azonos területi arányban fordulnak elő a rucaöröm-sulymoshínár (Salvinio-Trapetum) és a tündérfátylas-sulyomhínár (Trapo-Nymphoidetum nymphoidetosum peltatae) társulások. A korábbi években csak itt, az Abádszalóki öbölben lehetett megtalálni a legkisebb virágos (vízi) növényt a Vízidarát (Wolffia arrhiza (L.) Wimm.). Napjainkra a tározó több pontján is megjelent.

Tiszaderzsi szűkület

A tározó ezen a szakaszon területileg beszűkül, ezzel mintegy "koncetrálja" a felette lévő medencék növényzetét. Vízi- és mocsári növényegyüttesek mozaikjai jellemzi ezt a szakaszt. Itt együtt található meg, a sárga noszirom (Iris pseudacorus L.), a virágkáka (Butomus umbellatus L.) és az ágas békabuzogány (Sparganium erectum L.) a különbözo vízinövény együttesekkel.

Sarudi medence vizei

Jelentősebb vízi- és mocsári növénytársulások a medencét szegélyező sekélyebb, nyugodt vizű területeken, pl. Kozma-fok, Danyi puszta, V. öblíto csatorna környékén és a Kis -Tiszát övezoen alakultak ki. Korábban a Sarudi öblöt -elsosorban a Kozma-fok környékén- a gyönyrű látványt nyújtó tündérfátyol (Nymphoides peltata (Gmel.) Ktze.) polikormonok jellemzeték. Napjainkra, ebben a medencében is a sulyomos túlsulyba kerültek. A széltől védett öblökben a rucaöröm-sulyomhínár (Salvinio-Trapetum) társulás több szubasszociációja fordul elő [pl. nagy tüskéshínáros (Salvinio-Trapetum najadetosum marini) és pongyola rencés sulyomhínár (Salvinio-Trapetum utricularietosum negleti)]. A hullámveréstől nem védett, nyílt víz felöli partszakaszok jellemző társulása az imbolygó békaszőlő hínár (Potamogetum nodosi). Mocsári növénytársulások közül a domináns keskenylevelű gyékényes mellett, előfordul a harmatkásás-békabuzogányos (Glycerio-Sparganietum) társulás is.

Poroszlói medence

Növényzet szempontjából a legdinamikusabban fejlodő medence. Az itt található holtmedrek (Óhalász Holt-Tisza, Csapói Holt-Tisza) növényvilága teszi botanikailag is különlegessé e területet. Ezekben holtmedrekben tenyészik a tározó egyik legszebb társulása a tündérrózsahínár (Nymphaeetum albo-luteae). Igaz a tündérrózsa (Nymphaea alba L.) kisebb-nagyobb állományai másutt is megtalálhatók (pl. Valki medencében, Tiszafüredi Holt-Tiszában), de összefüggő, más vízinövény együttesekkel kevert állományaiban csak itt gyönyörködthetünk. Kora tavasszal az Óhalász Holt-Tisza partján a nyári tőzike (Leucojum aestivum L) virágzik. Ebben a medencében fordul elo, a nyár közepén virágzó, rovaremésztő vízinövény, a pongyola rence (Utricularia australis R. Br.) legnagyobb állománya is.

Tiszavalki-medence

Tiszavalk a különböző növényi élőhelyek szempontjából a legmozaikosabb medence. Ezen a helyen szinte mindegyik hínár- és mocsári növénytársulás képviselteti magát. A sulyom (Trapa natans L.) térhódítása itt a legerőterjesebb. További hínár növények közül tömegesen elofordul az apró békalencse (Lemna minor L.), a bojtos békalencse (Spirodela polyrrhiza Schleid) és az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum L.), melyek karater fajai a békalencse hínárnak (Lemno-Spirodeletum). A nagy- (Najas marina L.) és kis tüskéshínárnak (Najas minor All.) jelentős állományai találhatók meg itt. A medence morotváiban a tündérrózsán (Nymphaea alba L.) és a vízitökön (Nuphar lutea (L.) Sm.) kívül nem ritka, a szubmerz-gyökerező életmódú, gyűrűs- (Myriophyllum verticillatum L.) és a füzéres süllőhínár (Myriophyllum spicatum L.). A tározó területén csak itt fordul elő a békatutaj-kolokánhínár (Hydrochari-Stratiotetum) társulás jellemző faja a kolokán (Stratiotes aloides L.). Ez a faj az elmúlt években jelent meg a Háromágú nevű morotvában. Az Egerpatakban és környékén, különössen nyár végén, a sulymot felváltva, a víz felszínén úszó vízipáfrány, a rucaöröm (Salvinia natans All.) egybefüggő "szőnyeget" alkot. A mocsári növények közül érdemes megemlíteni a rizsgyékényt (Typha laxmannii Lepech.), mely egyszerűségében is gyönyörű növény, szintén ezen az élőhelyen él.

A Tiszafüredi medence és Holt-Tisza térsége

A régen dús vízi- és mocsárivegetációjú holtág napjainkar is megőrizte-e sajátságát. A tündérrózsa (Nympaea alba L.) állományai már az 1950- es 60-as évek óta ismert volt. Az elárasztás után viszonylag korán megjelent itt is a tündérfátyol (Nymphoides peltata Ktze.) az imbolygó békaszőlő (Potamogeton nodosus Pior.) és a sulyom (Trapa natans L.). Helyenként az üveglevelű- (Potamogeton lucens L.) és hínáros békaszőlő (Potamogeton perfoliatus L.) fajok ékesítik a partszegély vizeit. Mocsári növényfajok közül, hasonlóan az előző medemcékhez, tömegesen fordul elő a keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia L.), a nád (Phragmites australis (Cav.) Trin.), a sárga nőszirom (Iris pseudacorus L.), a virágkáka (Butomus umbellatus L.), az ágas békabuzogány (Sparganium erectum L.) és helyenként a nyílfű (Sagittaria sagittifolia L.).